| Apr | MAY | Jun |
| 10 | ||
| 2012 | 2013 | 2014 |
COLLECTED BY
Collection: Wide Crawl started April 2013
| I. Szelim | |
 |
|
|
|
|
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje 1512. április 25. – 1520. szeptember 22. |
|
| Elődje | II. Bajazid |
| Utódja | I. Szulejmán |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1470. október 10. Amasya |
| Elhunyt | 1520. szeptember 22. (49 évesen) Edirne |
| Édesapja | II. Bajzid |
 |
|
| I. Szelim aláírása | |
I. Szelim vagy Vitéz Szelim (Yavuz), (Amasya, 1470. október 10.[1] – Drinápoly, 1520. szeptember 22.) oszmán szultán 1512-től haláláig. Cselekedeteivel kiérdemelte a Rettenetes Szelim nevet.
Tartalomjegyzék |
Szelim 1470. október 10-én született Amasyában II. Bajazid fiaként.
Ajanicsárok segítségével 1512. április 25. édesapját megbuktatta, két testvérét és öt unokaöccsét megölette, a trónt pedig elfoglalta.[2] Ezenfelül kivégeztetett a hadsereg előtt két magas rangú tisztet, akik fegyelmezetlenségre adtak okot. Bajazid nemsokkal későbbi halála ugyancsak nem erősítette meg a az elvárásokat Szelim jellemét illetően.[forrás?]
Szelim hamarosan megtámadta Perzsiát és 1514-ben Csaldirán mellett legyőzte a perzsa sah hadait, elfoglalta Kurdisztánt, Mezopotámiát és 1516-ban Szíriát.[2] Nemsokára sor került Palesztinárais[forrás?], 1517-ben pedig meghódította a mamelukok által irányított Egyiptomot.[2] Ezek után Mekka következett, és Szelim – mint a szent helyek védelmezője – felvette a kalifa címét.[2] (A13. századi mongol invázió idején a már akkor is csak névlegesen uralkodó kalifát a mameluk szultán Bagdadból Egyiptomba menekítette. Szelim az utolsó Abbászida kalifát arra kényszerítette, hogy lemondjon szimbólumairól: a kardról és a próféta kaftánjáról.[forrás?])
Ettől fogva az oszmán szultánoknak jobban megnőtt a hírnevük a muszlim világban, és eltörölte azt a feltételt, hogy a kalifa a Quraish törzsből kell hogy származzon. Egyiptomi hadjárata után Rodosz felé fordult, de hirtelen betegség tört rá és meghalt uralkodásának kilencedik évében, közel ahhoz a helyhez, ahol az édesapja seregeit megtámadta és lemondásra kényszerítette. 1519-től kezdve csapatai hadat viseltek már a spanyolokkal is Észak-Afrikában és a Földközi-tengeren, amelynek végét már nem érte meg, de a konfliktus hosszú évtizedeken át ívelt, majdnem a század végéig.[forrás?]
Szelim hozta létre az oszmán tengeri haderőt, célszerű reformokat létesített és megzabolázta a janicsárokat.[2] Hazánk ellen nem viselt háborút, a fegyverszünetet időről időre meghosszabbította.[2]
Fanatikus muszlimként gyűlölte az eretnek síitákat és mintegy 40 000-t legyilkoltatott.[2] Tanácsadói csak nehezen tudták eltántorítani attól a tervétől, hogy kiirtson minden keresztényt a Birodalomban.[forrás?] Kegyetlenségét mutatja, hogy nyolcévi uralkodása alatt 7 nagyvezír is áldozatul esett neki.[3] Állítólag India meghódítását is eltervezte, és ő volt az első, aki a Szuezi-csatorna tervén gondolkodott.[forrás?]
Szelim mindössze 8 évnyi uralkodás után 1520. szeptember 22-én rákban[forrás?] hunyt el. 49 éves volt, és fia I. Szulejmán követte a trónon.
| Elődje: II. Bajazid |
|
Utódja: I. Szulejmán |
| Elődje: Musztaszim |
|
Utódja: I. Szulejmán |
|
||||||||||||||||
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Szelim_oszmán_szultán&oldid=13105170” Kategória: ●Oszmán szultánok ●1470-ben született személyek ●1520-ban elhunyt személyek Rejtett kategória: ●Kevés forrással rendelkező lapok
